városi dekrétum, 1405. ápr. 15.–máj. 24.: idegen kereskedők állandó mo-i tartózkodását gátló és üzletkötéseiket korlátozó, ill. a külf. kereskedőkkel való társulást tiltó rendeletek. – A budai gyűlésen kb. 280 közs. önkormányzat, a városok, a kir. mezővárosok és szabad falvak küldöttei kívánságának, véleményének, panaszainak meghallgatása után született. A jelenlévő városok: Beszterce, Debrecen, Hibbe, Kassa, Korpona, Lőcse, Németlipcse, Rózsahegy, Sárvár, Sopron, Szeged, Zágráb, Zólyom, Zsolna. Kolozsvár utóbb kaphatta meg a szövegét, Pozsony és Nagyszombat jelenléte vsz. – A ~ a tör. betörések útjába eső mezőváros és szabad község sürgős megerősítéséről és városi rangra emelésükről intézkedett. Részletesen szabályozta az önálló városi bíróságok, az egyh. és világi föllebbezési hatóságok törvkezési szerepét és hatáskörét, a fizetési módozatokat, a városba és városból költözni akaró jobbágyok szabad költözködési jogát. – Főbb pontjai: Mo-on Buda város mértékeit kell használni; a külf. kereskedők posztót csak nagyban árusíthatnak; pereikben a polgárok föllebbezhetnek a →tárnokmesterhez, v. ahhoz a városhoz, amelynek jogával éltek; a városi bíróságoknak joguk van nemesek módjára ítélkezni a gonosztevők fölött; a régi szokásaikban megmaradó Dráván túli jobbágyok kivételével biztosítják a szabad költözködést; a városok és lakóik elleni peres ügyekben mindenkinek az illetékes bíróhoz kell fordulni; a városokban keletkezett perekben első fokon a városi bíróság, másod fokon a tárnokmester, végül a kir. bírósága dönt; a kir. adókból a városok minden polgára köteles a maga részét fizetni, azok hányada, akik a kir-tól adómentességet kaptak, nem a várost, hanem a kir-t terhelik; Buda árumegállító joga a belf. kereskedőkre nem terjed ki; az újonnan alapított városok pereinek föllebbviteli hatósága v. az a város, melynek jogával éltek, v. a tárnokmester, innen csak a kir. személyes jelenlétéhez föllebbezhetnek; az újévi ajándékot a kir-nak minden város a szabadságlevélben foglaltak szerint fizeti, míg a városban megjelenő kir-nak, kirnénak s az udvari tisztségviselőknek egyenesen adózik; az egyh. és világi hatóságok közötti perekben a kir. személyes jelenlét jogosult dönteni arról, hogy a pör melyik fél hatáskörébe tartozik; a fémkiviteli tilalom ellenőrzésébe a harmincad hivatalok munkájának megkönnyítésére a városi hatóságokat is bevonja az ellenőrzésbe, vagyonelkobzással sújtja azokat, akik külf. kereskedőkkel társulnak és azok áruit a sajátjukként árulják; fönntartja a kivitel és behozatal utáni harmincadvámot, a kir. belső vámhelyeken fölmenti a kereskedőket a vámfizetés alól; a kir. pénzét mindenki válogatás nélkül köteles elfogadni, az érmek csonkítóit pénzhamisítóként büntetik; pénzváltásra a városonként erre kijelölt kir. pénzváltót jogosítják; olyan sót, amit nem Mo-on bányásztak, elkobzás terhe alatt tilos árulni és fogyasztani; bárhonnan származó nemesfémet kizárólag a kir. pénzverő kamarának lehet eladni, a megszabott áron; nemesfém ércet senki sem tarthat magánál; az érc földolgozásával csakis aranyművesek s az azzal megbízottak foglalkozhatnak. – A tilalmakból következtethető, hogy a ~ Mo. egész gazd. életét szabályozni kívánta. T.E.

Hóman–Szekfű II:368.